Ha csak egy idegen férfi nevét mondom, már akkor is. Kérdez, precízen, részletekbe mászón, és gondolkodik, kombinál. Hogy én és az a Másik, és ő, és nem szeretem, hazudok neki, kihűlt, elhalt, elmegyek, itthagyom. Vége lesz.
És Ő megy el, egy holt csókot, ha ad, és nem integet, még csak vissza sem néz. Magában dühöng és vergődik tehetetlenül.
Mit lehet csinálni ezzel a nagyfejű, konok emberrel?
Megmondom én: Szeretni lehet. Vég nélkül, határtalanul. Örökké.
Bog