Eröltetett menet

2008 február 25. | Szerző: Joncour |

 Tudom, hogy jobb lesz egyszer. Egyszerűen így kell lenni. Bennünk van a túlélés ösztöne, és ha muszáj, átveszi az uralmat. Nem szabad belehalni. Csak menni kell, lassan kiegyenesedő vállakkal, előre. Nem lehet visszanézni. Meg kell tanulni felállni. Ebből is.

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,

s ha kérded, miért nem? még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.