1.0Héja-nászhttps://illano.cafeblog.huJoncourhttps://illano.cafeblog.hu/author/Joncour/<P> Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Bohó volt, és felelőtlen, és elbízta magát az örömtől, hogy sikerült a szigorlata..</P> <P>És csak úgy száguldozott azzal a kerékpárral, gyorsan, figyelmetlenül, míg aztán egy pillanatban a földön találta magát, a vér átáztatta a haját, és rászáradt a ruhájára. Körülötte állt sok ember, de ő csak egy valakit vett észre, a Kedvesét, aki ott térdelt mellette fogta a kezét; végtelen aggódás, ijedtség és féltés tükröződött a szemében...</P> <P>.. És megpróbáltam mosolyogni Rád, mert akkor, abban a pillanatban -talán furcsa, de - a félelem és a fájdalom mellett hihetetlen örömet éreztem, hogy ott vagy mellettem. </P> <P>Mert képes vagy velem foglalkozni, miközben ömlik belőlem vér, miközben, ha megvágom az ujjam, attól is rosszul leszel. És eljössz velem a kóházba, és adsz zsepit, és nyugtatgatsz, és fogod a kezem és vigyázol rám, és felelsz az ostoba kérdéseimre, és mindent megteszel, hogy picit jobban érezzem magam.</P> <P>És még álmodban is rólam gondoskodsz.</P> <P>Kérlek, Kedves, ne aggódj értem. Amíg egymás kezét fogjuk, nem történhet baj. Hiszen én Te vagyok, és Te pedig ... én.</P> <P> <EM>Bog</EM></P>rich