Pont
2008 december 5. | Szerző: Joncour
és mégis: nem fordult elő úgy nap, de óra is alig, mikor ne gondoltam volna Rád.
Szeretném, ha tudnád, igazad volt, igazad volt majdnem mindenben amit mondtál, rólam, a jövőnkről.
Annyira nagyon sajnálom a viselkedésem
Mindig
2008 június 13. | Szerző: Joncour
Bog, ma azt számolgattam egy megállóban, hogy az út 11 lépés széles. Egy jobbra, egy balra, két sáv: 11 lépés.
Ezt nálatok vettem észre a sok-sok éjszaka folyamán, amikor ott vártam a buszt.
Minden út 11 lépés, mint nálad, ott messze kint.
Messze tőlem.
Rengeteget gondolok Rád.
Where is your heart?
2008 május 27. | Szerző: Joncour
De.. Csak hogy tudd: igyekszem. Már tudom, miket kellene jobban csinálni. Illetve, remélem jól gondolom. Próbálok javítani magamon, próbálok felérni hozzád. Járom az utam, keresek, építek, rombolok. És ha majd újra megtalállak, hogy boldogan éljünk, amíg meg nem halunk, akkor egy abszolút érett, felnőtten viselkedő, ám kedves gyermeki énjét megőrző Orsival fogsz találkozni, akit -mi tagadás- egyszerűen imádsz majd 😀
De ha mégsem (és most Parkinsonos tüneteket produkál az ujjam a billenytűzeten) azért szólj, ha már megházasodtál 🙂
Neked
2008 május 12. | Szerző: Joncour
Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl
Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is
Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt
Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Szeretlek búcsúzóban is
Eröltetett menet
2008 február 25. | Szerző: Joncour
Tudom, hogy jobb lesz egyszer. Egyszerűen így kell lenni. Bennünk van a túlélés ösztöne, és ha muszáj, átveszi az uralmat. Nem szabad belehalni. Csak menni kell, lassan kiegyenesedő vállakkal, előre. Nem lehet visszanézni. Meg kell tanulni felállni. Ebből is.
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérded, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bö
lcsebb, szép halál.2008 február 6. | Szerző: Joncour
Egy
Vannak dolgok, amik jó, ha soha sem derülnek ki. Ez is egy olyan. Vannak helyek, idők, amikről tudni kell. Itt olyanok lesznek. Nem feltétlenül valósan létezők. Nem is mesék. Nem feltétlenül sokaknak. Nem azért, hogy lássátok, hanem, hogy én lássam a ti szemetekkel. Nem jó a Napba pillantani. Ahogy Rá sem lehet. Nem kell érteni, nem kell semmit tenni. Ha olvassátok, tudjátok, hogy nem Nektek szól. Jól esik, ha olvastok. De nem miattatok. Ez rólam szól, magamnak. Kitaláltam egy világot.
Hogy mégis miért? Mert szűkös idebenn…
Kettő
Egy világot kitalálni…
Talán megfejteni, a kitalálni nem a legjobb szó. Ti is láthatjátok, nincs mit kitalálni, ha már kitalálta valaki más, akkor ott van a szemetek előtt. Nekem is ott volt, de nem értettem, próbáltam megfejteni. Mert Őt csak megfejteni lehet. A világ annak bonyolult, aki úgy tekint rá. Ez egyszerű, ami nekem volt. Kettő, mint két ember. Egy fiú és leány. Kell ennél egyszerűbb? Egy rejtény volt nekem, kérdések nélkül. Ő volt: egy világ, mi lettünk: egy! A mi örökkévalóságunkban. Megalkottuk közösen.
Sohasem mondtam.
Három
Három, mert három a magyar igazság. Szeretet, hiány, összetartozás. Az igazság pedig az, hogy nem megy. Nem működik. Ezek mellett sem. Sírsz. Hiába tagadod, hallom a hangodon a telefonban. Hallom, ahogy a papírzsebkendővel matatsz, hallom a könnyeket, és érzem a végtelen fájdalmat. Látom, ahogy a homlokodon kidagad egy ér, mint mindig ilyenkor, látom a piros arcodat, a bőröd, ahogy vöröslik a sós könnyektől. Hiszek a Sorsban, habár másképp nevezem, a neve kimondhatalan. Nevezzük így, hogy megértsétek Ti is. Akármit teszek, Ő közbeszólhat. Tudod, azt látsz, amit látni akarsz. Úgy élsz, ahogy elképzeled, hogy élned kell. Minden úgy lesz, ahogy Te akarod. Te vagy a Sorsom. Talán egy másik életben, mondtuk. Nem fáj, hogy nem vagy itt, hiányzol, rettenetesen, de nem fáj. Szerelem elmúlt, és lett belőle összetartozás. Erős, elszakíthatatlan. Eltépni azt, ami elszakíthatatlan. Nem tudom, h mi micsoda, csak ezt tudom, hogy mi nem. Keserves dolgok ezek. Talán a Sors. Vagy az idő. Vannak dolgok, amiket Neked kell megtenned, ne kérd tőlem. Nem tudok fázni helyetted. Szeretni tudlak. Végtelenül. Vannak dolgok, amik jó, ha soha sem derülnek ki. Ez is egy olyan. Vannak helyek, idők, amikről tudni kell.
Négy
Vannak helyek, idők, amikről tudni kell. Tudni kell a férfiról, akivel ma találkoztam. Holnap lesz 44 éves. 6 évet ült egy németországi börtönben fegyveres rablásért, illetve azért, mert egyszer megszökött. Egyedül él. Jól öltözik, udvarias. Egy viszonylag dága helyen ült le közénk. Jár fodrászhoz, frissen borotvált az arca, kellemes benyomást keltett összességében. Ez a férfi őrült. Nem bízik senkiben, és nagyon zavart. Másfél óra alatt számtalanszor sírt. Ildikó miatt, az gyerek miatt, aki már sohasem születik meg. Ennek az embernek nincsenek gyökerei. Egyedül él. Nincs családja, nincs kihez fordulni, a testvéreire sem számíthat. Azt mondtam neki, hogy menjen el templomba, mert a templom jó hely. Én is szoktam járni, néha. De elmegyek. Mindenkinek kellenek gyökerek. Nem jó, ha senkiben sem bízol, nem jó rettegni a csalódástól. Tudd, hogy hol a helyed. Ha egyedül vagy, belelebegsz egy nagy semmibe. Kell, hogy tartozz valahova, és kell az is, hgy tudd, hogy hova. Én nem tudom. Sohasem tudtam. Tudom, h mi jó és rossz, tudom, h mi helyes és helytelen. Mindig tudtam, hogy kihez tartozom, és hogy kinek tartozom felelősséggel, és sohasem futottam el, mint ez a férfi. Ennek a férfinak nem lehet segíteni, nem akarja, hogy segítsenek neki. Azt hiszem, hogy nem volt mindig őrült. Mostanában történhetett vele valami, de hogy mi, az örökre titok marad, bár szerinte nincsenek titkok, vagy ha vannak, akkor az összes titok bennünk van. … Szeretnék írni Róla, a közös gyökerekről, a gyökerekről, amik nélkül most lebegünk a semmiben, azokról, amik még mindig szorosan át meg átszövik egymást, ezekről. De ez kibogozhatalan, és csak azt mutatja, … mutatja az egész értelmetlenségét. Hogy miért? Egy dicső távoli cél érdekében indultunk el a saját útjainkon. A Sors, csak Ő tudja, hogy keresztezik-e egymást…
Én nem vagyok őrült. Nem vagyok rögeszmés. Csak az írhat ilyeneket, aki szeret. Végülis, a kettő valahol ugyanaz.
Hat
Feloldozás
Régen nem írtam, mert régóta nem volt rá szükségem. Ahogy Neked sem, Kedvesem.
Ne kérj bocsánatot, ami elmúlt, elmúlt. Ne hívj! Már késő, úgy érzem. El tudok képzelni ezer dolgot, ami megmenthetne minket, de sajnos ezek mind itt maradnak bent, mert nem mondhatom el őket, részben azért, mert nem tudok Veled beszélni, részben, mert Neked kell őket kitalálnod.
Ne kérj bocsánatot, nincsen rá semmi szükség, sohasem haragudtam Rád, most sem haragszom, csak úgy teszek.
De tudd, hogy távolról figyellek. Messziről vigyázok Rád, az akaratommal, a jobb válladon csücsülve apró szárnyakkal, ahogy megbeszéltük…
Furcsák vagyunk mi ketten, nagyon furcsák, mozdulatlanok, furcsán örökmozgók vagyunk mi ketten.
Örülök, hogy kerestél, egy pillanatra láttam valami értelmet ebben az egész szarban. Mára nem maradt más csak kétségek, meg a szokásos fájdalom, meg az üresség körülöttem. De örülök, h szeretlek, ezért néha nem vagyok szomorú, és akkor csak mosolygok, mint a friss szerelmesek…
Ilyenek vagyunk mi … ilyenek.
Kisherceg
2009 február 16. | Szerző: Joncour
If you be my star
I’ll be your sky
you can hide underneath me and come out at night
when I turn jet black and you show off your light
I live to let you shine
I live to let you shine
but you can skyrocket away from me
and never come back if you find another galaxy
far from here with more room to fly
just leave me your stardust to remember you by
if you be my boat
I’ll be your sea
a depth of pure blue just to probe curiosity
ebbing and flowing and pushed by a breeze
I live to make you free
I live to make you free
but you can set sail to the west if you want to
and past the horizon till I can’t even see you
far from here where the beaches are wide
just leave me your wake to remember you by
if you be my star
I’ll be your sky
you can hide underneath me and come out at night
when I turn jet black and you show off your light
I live to let you shine
I live to let you shine
but you can skyrocket away from me
and never come back if you find another galaxy
far from here with more room to fly
just leave me your stardust to remember you by
stardust to remember you by
Oldal ajánlása emailben
X