Szeretlek

2007 március 31. | Szerző: Joncour |

és nem volt kezdete és nem volt vége, ennek nem, és nem is lehet, az én örökkévalóságom, a Tied, az én érzésem, és Te teheted, Te vagy, aki megteszi, nem más, és nem is lehet más, mert én látom egészben, átfogom, szemlélem, megértem, alakítom, bánt??? lásd Te is a célom, értsd meg a gondolatom, apránként, ahogy én teszem Veled azt, amit hiányolsz, de …, érted? kitölt minden Pillanatban, de hiszen Ennek nincs jelentősége: Most? vagy Mindörökké?… most vagy TE mindörökké, és az érzés, és hogy így marad az is Te vagy, és én, mi ketten… lebegj a közös semmiben, és töltsd meg velünk, gyere, elvezetlek, megmutatom, és Te felépíted nekem a világot, és én megalkotom a Mindenséged, csak folytatom, amit Te befejeztél, mikor én már elfáradtam alkotni, … és kábultam ledőltem az ágyra, és az örökkévaló pillanat után éreztem, ahogy Te is rámborulsz, és érzem, hogy remegsz, érzem a fájdalmat, amit a hátamra a körmöddel véstél, és ami Azt üzeni… gyere, olvasd… : a hátadhoz bújtam, és a bőrödön át: az éjjeli sárga fényben csillogó kis vércsík mellett, a csigolyák között haladtam egyre feljebb Addig, amíg hallottam a dobogást, és tapintottam a forró lüktetést. De egyszer megálltam. Akkor majd tekints le rám, és nyújtsd ki a kezed, hisz ott leszek mögötted, ott megyek én is mögötted

Kisherceg