Magány

2007 április 21. | Szerző: Joncour |

Írok.
Szavakat.
Elhiszed vagy nem.
Mérges vagyok, dühös és fáradt.
Haragszom Rád.
Nem érted.
Nem tanulsz semmiből.
Szeretlek.
Hiányzol?
Igen.
Vágyakozom.
A karjaid.
A szád.
Nem érted?
Nem vagy hozzám elég felnőtt.
Az apám kell legyél, a fiam, a testvérem, a barátom, az uram, a szeretőm.
A mindenem legyél.
Gyerek vagyok.
Ma az voltam.
Buta és makacs.
Szeretlek.
Hát te is szeress!
Kezelj!
Gyerekként, aki morcos és fáradt.
Nevelj meg, formálj és alakíts.
Küldj el, ha menni akarok. Egy apa bölcsességével, aki tudja, úgyis visszajövök.
Húzd meg a határokat.
Hagyd, hogy szeresselek.
Ne hagyd, hogy bántsalak.
Az önzésed rossz önzés.
Bánts, ha bántalak.
Veled jó lenne.
Tanulj meg kezelni.
Ha nem tudsz, hát küldj el.
Ha tényleg nem tudsz, légy bölcs és bátor: ismerd el, és engedj.
Értem és érted.
De ha tudsz, ha képes vagy rá..
Minden a miénk lehet.
Hiszen szeretlek és te is szeretsz.
De addig az út..
Nehéz és hosszú.
Tedd, hogy én is akarjam

Engedj el néha, hogy visszatérhessek hozzád.

Bog