Simogat

2007 július 17. | Szerző: Joncour |

 Nekem is van egy történetem – gondolta – én is el akarom mesélni, és el is mesélem, és mindenki tudja meg! Nem az eszméletvesztés, vagyis nem a végéig, és nem is az elejétől: hanem attól a pillanattól, amikor először érintett meg az ujjaival, és simogatni kezdte a fejem, itt kezdődött a nagy hangzavarban,… és egy másik pillanat volt, amikor a nővér hangja szólt, tisztán: Hagyja már azt a fiatalalembert, mostmár jól lesz! ez itt a vége, amikor a keze már eltávolodott, amikor megszűnt az érzés, hogy Ő ott van, és ennek egyetlen jele.Egy simogatás halála… a szerelem ébredése. A szerelem hiány!!!