2007 március 25. | Szerző: Joncour

Rák:
Meglepve tapasztalhatod majd, hogy te, akinek semmi baja a kötődéssel, a kapcsolattal, egyre erősebben érzi szükségét a szabadságnak.

Szükségem van rá. Nem tudom, miért. De kell. Kell, hogy néha azt érezzem, boldog vagy nélkülem is. Kell egy nap,mikor nem hívsz, nem keresel, nem is találkozunk.

Kikapcsolódom, barátokkal vagyok, vagy egyedül. Esetleg itthon, a családommal. Nem ez a lényeg.

Ilyenkor nem kell megfelelnem Neked. Nem kell kimutatnom minden percben, hogy mennyire szeretlek (mert ezt Te, Cicc, nagyon is ígényled:)) Egyszerűen csak létezem. Lézengem. És ez jó. Kikapcsol.

Bog

Ui.: Arról nem is beszélve, mennyire jó utána újra egymásra találni:)))