Szeretlek

2007 március 31. | Szerző: Joncour

és nem volt kezdete és nem volt vége, ennek nem, és nem is lehet, az én örökkévalóságom, a Tied, az én érzésem, és Te teheted, Te vagy, aki megteszi, nem más, és nem is lehet más, mert én látom egészben, átfogom, szemlélem, megértem, alakítom, bánt??? lásd Te is a célom, értsd meg a gondolatom, apránként, ahogy én teszem Veled azt, amit hiányolsz, de …, érted? kitölt minden Pillanatban, de hiszen Ennek nincs jelentősége: Most? vagy Mindörökké?… most vagy TE mindörökké, és az érzés, és hogy így marad az is Te vagy, és én, mi ketten… lebegj a közös semmiben, és töltsd meg velünk, gyere, elvezetlek, megmutatom, és Te felépíted nekem a világot, és én megalkotom a Mindenséged, csak folytatom, amit Te befejeztél, mikor én már elfáradtam alkotni, … és kábultam ledőltem az ágyra, és az örökkévaló pillanat után éreztem, ahogy Te is rámborulsz, és érzem, hogy remegsz, érzem a fájdalmat, amit a hátamra a körmöddel véstél, és ami Azt üzeni… gyere, olvasd… : a hátadhoz bújtam, és a bőrödön át: az éjjeli sárga fényben csillogó kis vércsík mellett, a csigolyák között haladtam egyre feljebb Addig, amíg hallottam a dobogást, és tapintottam a forró lüktetést. De egyszer megálltam. Akkor majd tekints le rám, és nyújtsd ki a kezed, hisz ott leszek mögötted, ott megyek én is mögötted

Kisherceg

2007 március 31. | Szerző: Joncour

S-Z-E-R-E-T-L-E-K-!-!-!

:-))

Képzeld, ma azt álmodtam, hogy majdnem legyőztem a gonosz fáraót (fel a fára-ó! érted? :)), már meg is szereztem 3 medált, Aragórn is segített, erre meg? Apu felkelt. Hogy délig aluszom..

[fél 9 volt akkortájt]

Bog

 

2007 március 26. | Szerző: Joncour

 Csodaszép nap. Furán szép. Randi boncteremben? Ki hallott még ilyet? És van, és csodás. Lopott csókok, formalin és máj. Érdekes kombináció.

Meglepetés, rám nézel a gyönyörűszép szemeiddel, hívogató, melengető. Szerelemmel teljes.

Hazafelé, belga krumpli-amerikai szósz.Nagyon nagyon sós.Kisimítom az arcodból a barázdákat. A válladon alszom.

Most már minden jó.

Bog

2007 március 25. | Szerző: Joncour

Egy ágy, valahol az üres szobában, a várakozó férfi, a megtalált nő, mindketten az ágyban, látod? Kedvesem! Nézd, az embrió-nő és a férfi. Érzed? A szeretkezés illata! Simuló felület, kibogozhatatlan embercsomó. Figyeld a titkot, amelybe az egyikük beleőrült!

Kisherceg

2007 március 25. | Szerző: Joncour

A férfi várt. Másnapos mintájú tudat. Sárgadinnyés delirium. A tegnapi félkarú törpe. A vereség. A bor. Most. Az aluljáró. Lenézett sokaság. Hiány. A kép a szívverésére vibrál.

A férfi várt a legnagyobb város közepén. Tudta, hogy tudja, hogy vár rá, és tudta azt is, hogy nem jön el. De várnia kellett. Így volt tökéletes. A hiábavaló várakozás. Nem kellett, hogy jöjjön, csak hogy ő ott legyen, és a lány tudta, hogy ő ott van. Ha találkoznak, akkor sem változik semmi. Mindegy is volt már. …és a lány tudta.

Szaggattott, értelmetlen gondolatok és zavar és a racionális magyarázat, ami minden alkalommal elfelejtődik, a realitás biztos talaja semmivé foszlik, és ugyanaz a hiba minden alkalommal, a tehetetlenség, mint álmodban a menekülés, nem mozdulsz, nem mozdulhatsz, nem Te, egy hatamasabb erő, azt mondod miatta volt, de nem, nem lehetett, mert csak Te voltál, de akkor hova tűntél? Hova tűnt? Ott a férfi, ott a helyes út, nem látod? Hidd el, higgy benne… hazudj magadnak, de sohasem neki. Minden álom ma, fáradtság, tompult agy… a merev izmok, a nyilalló fájdalom, a hideg, a mozdulatlanság gyönyöre. Az eszméletlen vergődés, nemis! a tobzódás a magányban. Hiszed-e még, hogy összetartoznak?

A férfi érzi az illatát, még magán hordozza az érintetlenség auráját, az utolsó szeretkezés, mondja… Veszekedés, és azóta minden csak álom… A férfi keres, és talál, a valósággal foltoz.

Kisherceg

2007 március 25. | Szerző: Joncour

Rák:
Meglepve tapasztalhatod majd, hogy te, akinek semmi baja a kötődéssel, a kapcsolattal, egyre erősebben érzi szükségét a szabadságnak.

Szükségem van rá. Nem tudom, miért. De kell. Kell, hogy néha azt érezzem, boldog vagy nélkülem is. Kell egy nap,mikor nem hívsz, nem keresel, nem is találkozunk.

Kikapcsolódom, barátokkal vagyok, vagy egyedül. Esetleg itthon, a családommal. Nem ez a lényeg.

Ilyenkor nem kell megfelelnem Neked. Nem kell kimutatnom minden percben, hogy mennyire szeretlek (mert ezt Te, Cicc, nagyon is ígényled:)) Egyszerűen csak létezem. Lézengem. És ez jó. Kikapcsol.

Bog

Ui.: Arról nem is beszélve, mennyire jó utána újra egymásra találni:)))